Megint sikerült tetemes előnyre szert tennünk, bár szubjektív, hogy ebben a versengésben, háborúban (kinek, mi) mit is jelent az "előny".

Mindenestre kezd megint olyan lenni a helyzet, mint januárban illetve februárban volt. Az irányítás nálunk, nagyjából az történik, amit mi akarunk. Büszke vagyok rá, hogy képesek vagyunk ilyen egységben cselekedni.  Szinte minden akciónk teljes sikerrel végződik, kisebb nagyobbik bakik persze becsúsznak, de ezek inkább technikai és nem stratégiai vagy éppen humán hibák.

Talán egyedül a türelemmel állunk rosszul, mindenki menne már a terepre. Sokak „zsebét” égeti a kék, szennyezett XM-ből származó XMP és rezonátor. Szabadulna már mindenki a tehertől. Egyre nehezebb szétosztani az XMP-ket, a rezonátorokat még csak-csak el tudjuk dobálni, minden online helyezett portál így vagy úgy de felvilágosultak érdekeit szolgálja (nem is értem a kékek miért erősitik, nyitják az amúgy zárt portálokat, csak az XM termelést fokozzák), ha felhasználják a resonatorokat nyerünk rajta nem kevés XM-t.

A kisebb XMP-kel már nehezen a dolgunk. Eldobni gyakorlatilag azt jelenti, hogy fegyvert adunk a túloldalnak, ellőni üresben pedig pazarlás. És a szakadó hóban, több órás kék portál hackelés nem erősíti meg azt az érzést, hogy nem számít, hogy eldobjuk az XMP-t...

Az Intelt nézegetve fel-feltűnnek magányos felvilágosultak. Itt-ott, főleg a belvárosban megjelennek büszke zöld portálok, és persze az ellenállók pedig akaratunknak megfelelően ott teremnek.

Vicces, de azt hiszem így érezheti magát a szőlősgazda is, aki gondosan megmetszi a rossz irányt vett hajtásokat, erős, szüretelhető tökéket létrehozva.

Hamarosan mi is betakarítunk, letakarítunk. Mindent amire szükségünk van és mindent amire nincs szükségünk.

Nincs lehetőség ellenállni.

Csodálatos dolog egy új harmóniát megtalálni, felismerni a lényegét és tenni a fennmaradásáért.