Az emberiség meglehetősen megosztott, jól csoportosítható, szelektálható. Megfelelő távolságból nézve persze az emberiség is csak egy faj mindenféle mutációval, variációval, rasszal. De ha közelebbről kezdik el vizsgálni, hamar kiderül, hogy végtelen számú csoportra lehet bontani. Ehhez ugyan kell egy végtelen számú értékelési szempontokat tartalmazó folyamat, de ez azért nem tűnik annyira lehetetlennek.

Mostanában azonban két-három csoportot keresek az emberek között. Érdekes játék találgatni, hogy melyik ember, melyik csoportba tartozhat.  A két főcsoportot Őrzőknek és Felfedezőnek neveztem el. Egyszerű, lényegretörő elnevezés.

Az Őrzők közé azokat sorolom, akiknek a változás nem okoz örömöt, inkább kényelmetlenség. Ez az érzés lehet genetikai, tanult, tapasztalt és akár nevelt érzés is. Talán ők azok az emberek, akiknek az ősei féltek a tűztől. Kerülték és meg se fordult a fejükben, hogy hasznos is lehet. Ezek az emberek nem szeretik a változást. A kiszámíthatóságban hisznek, a véletlenek, a váratlan rossz érzéssel töltik el, talán még félnek is tőle. Évekig dolgoznak ugyanazon a munkahelyen, nyugalomban, különösebb ambíció nélkül. A biztonságra törekednek. Ők lesznek azok, akiknek a leszármazottai csak nagyon sokára fogják elhagyni a földet. Már csak akkor, mikor az űrben utazni olyan lesz, mint most repülőre ülni. Nem is szeretnek változást előidézni, még akkor se, ha teljes a kontrolljuk a folyamat felett. Mivel olyan valamit csinálnak ami új, ismeretlen, kiszámíthatatlan a hatása, inkább bele se vágnak. Megkeresik a kitaposott ösvényt. Ezek az emberek tartják életben a babonákat, őrzik a tudást, ügyelnek arra, hogy állandóság és folyamatosság vegye kerül az emberiséget.

Néha extrémitásba csap át az Őrzés, sok példát lehetne mondani arra, mi történik akkor, mikor megpróbálják az emberiséget konverzálni. Egy adott pillanatban azt mondani, hogy ez most tökéletes, innen ne menjünk se előre, se hátra. Jó lesz ez így.

A másik érdekes csoport a Felfedezőké. Akik ha nem is gyökeresen mások, mint az Őrzök, de mindenképp ellenpontot szolgáltatnak. Ez a csoport az, aki keresi és szereti is a változásokat. Az ősidőkben ők lehettek azok, akik megpróbálták hasznosítani a tűzet. Eleinte biztos, hogy megdobálták őket azért, amiért a veszedelmes tűzet megpróbálták bevinni a barlangba. Azt se tartom kizártnak, hogy pár esetben sikerült felgyújtani a barlangot és törzs tagjai lelkesen verték agyon a "feltalálót" a szakadó esővel keveredő füstben és koromban. De mégis, ők azok, akik a valódi haladást elérik. Felfedeznek, tapasztalnak, kísérleteznek.

Persze az ő esetükben is tudunk olyan extrém példát mondani, amikor már annyira dekadensé vált az új keresése, ami nem volt egészséges.

A két csoport sok esetben ellenséges, sok esetben versenyzik, sok esetben ellenfelek, sok esetben csapattársak. Az egyensúly talán így alakul ki, bár messze nem ez a két csoport az, ami igazán meghatározza a fajunk jövőjét. Csak a végtelen lehetőségből kettő, amik ráadásul különösebben nem is jellemzőek egy életen át.

A harmadik csoportban nem vagyok biztos. Sőt, nem is tudok róluk semmit. Ők a shaperek. Vajon náluk is sokféleség van? Küzdenek "ott" is, hogy "átjöjjenek"? Vannak „kék” és „zöld” frakciók? Vannak, akik segítik a shaper technológia átjátszását az emberiségnek? És vannak vajon olyanok, akiknek esze ágában nincs közösködni az emberekkel? Ha van belső konfliktus, akkor az invázió pártiak vagy a bezárkózók fognak nyerni, esetleg a „kereskedők” vagy a „katonák”? „Szaladgálnak” vajon egy shaper „városban” XMP-vel gyengítve, rezonátorokkal erősítve a portálok túloldalát?

 A végső kérdés persze az, hogy mennyire shaperek az emberek?