Ahogy a nagyok szokták mondani: a hasonlóság csak véletlen. Mindez persze többé-kevésbé megtörtént.

"- Mennyi az idő?
- T20 uram.
- Beszéljen értelmesen Korpusz.
- Urpusz, uram.
- Mi?
- A nevem. Nem Korpusz, hanem Urpusz.

A Százados odafordult az anyós ülésen gubbasztó alakhoz.

- Nem okoskodjon tizedes. Ne legyen ennyire zöld. Nincs itt más magán és rajtam kívűl. Tudja jól, hogy magához beszélek Korpusz.

Jó alaposan megnyomta a korpusz szót. Unta már, hogy az Ellenállás az állandó vitatkozásról szólt. Mióta nem kaptak parancsokat Genfből minden nap rémálom volt. Katonaként nincs rosszabb, mint amikor gondolkodni kell, önállóan döntést hozni. Urpusz láthatóan kisebb lett, de a hangjában nem érződött félelem.

- 20 perc múlva tíz óra uram.

- Akkor ideje indulni.

A Százados kivárt pár másodpercig, hátha megint túl okos lesz a tizedes és lesz oka földbe döngölni, de okosan nem tette. “Okos.... Már megint túl okos”. A Százados dühében olyan erővel csapta be a kocsi ajtaját, hogy az Urpusz ölében lévő tablet újraindult.

* * * * * *

A Százados sietős léptekkel vágott keresztül a zsúfolt Aréna Plázán. Gondolataiban még mindig az Ellenállás töketlenkedésein dühöngött. Mindenki annyira agyas volt. De amikor kiderült, hogy magukra maradtak, képtelenek voltak bármi értelmeset is alkotni. A baloldali kirakatban futólag szemügyre vette magát. A megállapodás értelmében kék golf sapkát viselt. Gyűlölte. Legszívesebben levette volna és apró cafatokká tépte volna. Szerencsétlenségére a kirakatban észrevett egy ollót. Azonnal eszébe jutott a januári állománygyűlés. Persze ez se volt valódi csak úgy tessék lássék beültek egy lepukkant sörözőbe és több órán át szidták az zöldeket. A pökhendi beképzelt alakok csak felvilágosultnak hívták magukat, mintha mindenki más sötét lenne. Ezek a semmirekellők P8 szintre fejlesztettek pár portált a Hősök terén. Mikor jól tudták, hogy a kékek ott képzik ki az újoncokat egészen L7 besorolásig. Volt olyan kék, aki hiszti rohamot kapott és összetörte a szkennerét. De volt olyan kék is aki ott helyben a sörözőben magára tetoválta a “Zöldek muszt die” szöveget. Már ezen is vitatkoztak. Muszt vagy must. De a must úgye félreérthető lett volna. A must az must, de ki adna bármelyik zöldnek is préselt szölőlét? Senki. A sörözés után megpróbáltak vezetőt választani. Nem ment. Be kellett látniuk, hogy ehhez egyikük se elég agyas (annyiban sikerült megállapodniuk, hogy a zöldek nem okosabbak, csak olvasottabbak. Kiskorukban verték őket, ezért mindig otthon kellett gubbasztaniuk és csak olvasni tudtak, semmi mást, mert a többi gyerek azonnal megverte őket ha közéjük keveredtek).

A végére úgy döntöttek, hogy "kő, papír, ollóval" fogják eldönteni az új vezér személyét. De megint zsákutcába kerültek. Sehogy se sikerült megérteniük, hogyan lehetséges az, hogy a papír legyőzi a követ. Mindenki egyetértett abban, hogy ez hülyeség. Mindenki. Megegyeztek, hogy a papír gyengébb mint a kő. Négy óra és tizenhat magyarázó ábra után értették meg, hogy ha mindenki követ mond, mindenki nyer. Pár nap múlva feladták. Sok kéket soha többet nem látták ezek után, belölük lettek a gyűlölt Szakadárok.

A megmaradt kék keménymag újraszervezte önmagát. Vezető nem lett senkiből, csak szóvívő. A média fontos dolog.

Egy StarCraft nevű szimulációs programból megtanulták a területfoglalás alapjait. Egyre látványosabb sikereket értek el. És mikor az Arc véletlenül hatalmas kék field alá vonta a fővárost már biztosan tudták, győztek. Abban persze nem tudtak megállapodni, hogy ilyenkor mi a teendő. Többek szerint fokozni kell az elnyomást. Mások szerint mivel nincs már parancsnokság akinek jelenteni lehet, egyértelműen megnyerték a háborút, nincs tovább. Mindenki mehet vissza a családhoz. Szerencsére a zöldek megint kihúzták a gyufát, így a Százados őszinte örömére újra fellángolt a kék oldal. Megindultak a rendszeres járőrözések, raktárokat nyitottak, aktív toborzásba kezdtek. Szép lassan elérték a kényelmes túlerőt.

Minden kék kém azt jelentette, a zöldek kapitulálni készülnek. A Százados a megadás feltételeinek egyeztetésére igyekezett. Boldognak érezte magát."

Folyt. köv